Szóval mikor hazahoztak az új otthonomba, két napig a hátsó teraszon éltem, ami egy szép napsütötte kertre néz sok fűvel, virággal, zöldségekkel...én azt hittem ennyi. De eljött a harmadik nap, és én előremerészkedtem a bejárati ajtóhoz, hohohohohóóóóó kitágult a világ. Kiderült, hogy egy jó nagy kertben élek, vannak benne madarak, meg olyan szőrös lábú nyávogó izék és kiderült, hogy a szomszédban is vannak hasonló ugató hangot adó fajták, mint én.
Az új apukám épített nekem képzeljétek el egy házat, de most komolyan...el sem hittem mikor megláttam, hogy mekkora. Állandóan valami TÉL-re hivatkoznak itt körülöttem, de mindegy ezt sem értem még. Egyenlőre a rongyaimat belehordom, a nyávogó izék néha belefekszenek (mindegy, hagyom nekik, nehogy megint megszúrják az orromat), de ma például felfedeztem, hogy tök jól lehet rágcsálni a fából készült éleit és a belső sarkát meg lehet kaparászni. Annyira megörültem ennek, hogy azonnal le is fényképeztettem magamat az új anyukámmal, hogy nektek is meg tudjam mutatni.
Mondjuk észrevettem, hogy a teteje nincs befejezve ám ennek a háznak...nem tudom mikor jön az a TÉL izé, de remélem addig felkerül rá, mert nem szeretnék ázott, fagyott kiskutya szagú lenni. Ah nem számít, arra gondoltam, megpróbálok ezekkel a nyávogó izékkel valamiféle üzletet kötni, hogy ha mindhárman bebújunk, akkor egymást melegítve talán nem fagyunk meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése