Az egész egy májusi napon kezdődött...:-))) Anyukám Zöldmáli Luca sikeresen a világra hozott 7 másik testvéremmel együtt. Aztán ahogyan nőttünk, egyre kisebb lett a hely anyukám mellett, így bekerültünk Zsófiék kenneljeibe. Még szerencse, hogy minden bombabiztosra lett építve, mert bizony tőlünk semmi sem volt biztonságban. Nagyokat játszottunk és amit lehetett szétrágtunk a testvéreimmel (pl. apró kavicsok). Aztán egy szakadó esős napon eljött egy nagyon jó szagú lány és én- hát nincs kertelés - beleszerettem. Na jó szerintem Ő szeretett belém jobban, de ezt a meccset még nem vívtuk le. Ő lett az én új anyukám. Az új apukám (aki anyukám hivatalos férje) egy kicsit morgott, mert ő allergiás és tüsszög mindenféle szőröktől. De a morgás már a múlté, nagy haverok vagyunk. És nem is tüsszög tőlem egy kicsit sem.
Na...és képzeljétek el, hogy van két embertestvérem is. Nagyon jó fejek, olyanok mint az új anyukám csak sokkal kisebbek. Velük jó játszani, állandóan szaladgálunk, meg labdázunk, sőt még hullahoppozni is tanítanak:-)).
Van még két lakója a kertnek, de hogy ezek miféle szerzetek nem értem...4 lábuk van ezeknek is, mint nekem, de sokkal kisebbek és sokkal szőrösebbek és állandóan nyávognak. Én mindig játszani akarok velük, ők pedig állandóan rámfújnak és karmolnak is. A múltkor is vérzett az orrom, pedig csak meg akartam szagolni az egyiket. Mindegy is...ha ők karmolnak, én ugatok. Azóta ez a rendszer. Csak anya nem szereti, ha ugatok...szerinte a kutyák kulturált keretek között szórakozzanak és tartsák be a csendháborításra vonatkozó rendeleteket. Nem is értem néha miről beszél...de azért jó fej, én bírom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése