2009. augusztus 31., hétfő

A nevem eredetéről


Apukám tegnap megszólta Anyukámat, mely szerint nem helyesen írta le a nevemet Anyukám. Jelen sorok közzétételével Anyukám üzeni, hogy teljesen tisztában van vele, hogy a nevem idegen nyelvű helyesírás szerint emígyen nézne ki: QUATTRO, de a magyar helyesírás szerint anyukám a fonetikus verziót használja, lévén magyar vizsla vagyok vagy mi...

Egyébként ezt a nevet Apukámtól kaptam, mert már kiskoromban akkora tappancsaim voltak mint egy négykerék meghajtású autónak. Apukám autószerelő:-))

A házam


Szóval mikor hazahoztak az új otthonomba, két napig a hátsó teraszon éltem, ami egy szép napsütötte kertre néz sok fűvel, virággal, zöldségekkel...én azt hittem ennyi. De eljött a harmadik nap, és én előremerészkedtem a bejárati ajtóhoz, hohohohohóóóóó kitágult a világ. Kiderült, hogy egy jó nagy kertben élek, vannak benne madarak, meg olyan szőrös lábú nyávogó izék és kiderült, hogy a szomszédban is vannak hasonló ugató hangot adó fajták, mint én.


Az új apukám épített nekem képzeljétek el egy házat, de most komolyan...el sem hittem mikor megláttam, hogy mekkora. Állandóan valami TÉL-re hivatkoznak itt körülöttem, de mindegy ezt sem értem még. Egyenlőre a rongyaimat belehordom, a nyávogó izék néha belefekszenek (mindegy, hagyom nekik, nehogy megint megszúrják az orromat), de ma például felfedeztem, hogy tök jól lehet rágcsálni a fából készült éleit és a belső sarkát meg lehet kaparászni. Annyira megörültem ennek, hogy azonnal le is fényképeztettem magamat az új anyukámmal, hogy nektek is meg tudjam mutatni.

Mondjuk észrevettem, hogy a teteje nincs befejezve ám ennek a háznak...nem tudom mikor jön az a TÉL izé, de remélem addig felkerül rá, mert nem szeretnék ázott, fagyott kiskutya szagú lenni. Ah nem számít, arra gondoltam, megpróbálok ezekkel a nyávogó izékkel valamiféle üzletet kötni, hogy ha mindhárman bebújunk, akkor egymást melegítve talán nem fagyunk meg.

Bemutatom a családom


Az egész egy májusi napon kezdődött...:-))) Anyukám Zöldmáli Luca sikeresen a világra hozott 7 másik testvéremmel együtt. Aztán ahogyan nőttünk, egyre kisebb lett a hely anyukám mellett, így bekerültünk Zsófiék kenneljeibe. Még szerencse, hogy minden bombabiztosra lett építve, mert bizony tőlünk semmi sem volt biztonságban. Nagyokat játszottunk és amit lehetett szétrágtunk a testvéreimmel (pl. apró kavicsok). Aztán egy szakadó esős napon eljött egy nagyon jó szagú lány és én- hát nincs kertelés - beleszerettem. Na jó szerintem Ő szeretett belém jobban, de ezt a meccset még nem vívtuk le. Ő lett az én új anyukám. Az új apukám (aki anyukám hivatalos férje) egy kicsit morgott, mert ő allergiás és tüsszög mindenféle szőröktől. De a morgás már a múlté, nagy haverok vagyunk. És nem is tüsszög tőlem egy kicsit sem.

Na...és képzeljétek el, hogy van két embertestvérem is. Nagyon jó fejek, olyanok mint az új anyukám csak sokkal kisebbek. Velük jó játszani, állandóan szaladgálunk, meg labdázunk, sőt még hullahoppozni is tanítanak:-)).

Van még két lakója a kertnek, de hogy ezek miféle szerzetek nem értem...4 lábuk van ezeknek is, mint nekem, de sokkal kisebbek és sokkal szőrösebbek és állandóan nyávognak. Én mindig játszani akarok velük, ők pedig állandóan rámfújnak és karmolnak is. A múltkor is vérzett az orrom, pedig csak meg akartam szagolni az egyiket. Mindegy is...ha ők karmolnak, én ugatok. Azóta ez a rendszer. Csak anya nem szereti, ha ugatok...szerinte a kutyák kulturált keretek között szórakozzanak és tartsák be a csendháborításra vonatkozó rendeleteket. Nem is értem néha miről beszél...de azért jó fej, én bírom.

Sziasztok!



Mindenkit sok szeretettel köszöntök. Engem Kvatrónak hívnak, hivatalos nevemen: Zöldmáli Zenit.
Egy drótszőrű magyar vizsla fiú vagyok, aki most meg szeretné mutatni az egész világnak, hogy mennyire jó dolog is kutyának lenni...mármint jelen esetben, jelen körülmények között és jelen időben.
Szeretnék mindent elmesélni magamról és a környezetemről, hogy akinek kedve támadna egy kutyust magához venni, ne féljen, egyszerűen merjen :-)))